Vipassana

Szeretnék utólag is elnézést kérni minden ismerősömtől, aki márciusban facebook meghívókat küldött nekem, hogy nem úgy hagytam ki az eseményeiket, hogy előtte rákattintottam volna a "talán részt veszek rajt" gombra. Sajnos nem voltam gépközelben. 

András barátommal, (aki most Msc helyett inkább körbeutazza a világot) elmentünk egy belga meditációs központba, elvonulni a világ elől. Soha nem vettem még ilyenen részt és erős aggályaim is voltak afelé, hogy én képes leszek kibírni 10 napot egy szó nélkül, egy helyben ülve, tekintve, hogy a középiskolai tanáraimnak sem sikerült ezt a kombót 10 percnél hosszabb időre kihozni belőlem. Meg féltem, hogy kihűl a gépem, hogy egy napnál tovább lesz kikapcsolva.

Aztán úgy voltam vele, hogyha az egészből csak annyit kapok, hogy megtanulok rendesen meditálni és 10 napig végre kipihenhettem magamat, akkor már megérte elmenni. A végére aztán hihetetlenül jól éreztem magam és minden elvárásomat túlszárnyalta a kurzus.

Brüsszel-Charleroi-ig repülővel mentünk, onnantól pedig vonattal és busszal Dilsenig. 

Brüsszel iránt túl magasak voltak az elvárásaim, ezért nem tetszett. Azt viszont jó volt látni, hogy mindenki mosolygott és rendkívül segítőkész volt. Itthon nem találkoztam még olyan vasutassal, aki kinyomtatta volna nekem, hogy hol és mire kell átszállnom, vagy olyan buszsofőrrel, aki kiszállt volna csak azért a megállóban, hogy az ujjával rábökjön az információs táblán, hogy nekem melyik járattal kell mennem.

 Csak egyszer szálltunk rossz vonatra, de NEM ÉRDEKELT

Meg még kétszer buszra. Azt tudtuk, hogy Genk-ben fel kell szállni a 45-ös buszra, csak azt nem, hogy Genk-ből 3 különböző 45-ös busz van, mind ugyanúgy 45-ös jelzéssel és mind a három másik irányba megy. 

Aztán végre, utolsónak sikerült megérkeznünk. Először rendkívül ideges voltam, de a helynek az atmoszférája miatt pár perc alatt lenyugodtam. Aztán leadtuk a cuccainkat (kb mindent, ami nem ruha vagy tisztálkodási szer), elfoglaltuk a szálláshelyeinket és másnap hajnali 4-től elkezdődtek a meditációs programok, teljes csöndben, egy helyben ülve a párnákon. 

Szerencsére a tudatom folyamatosan megpróbált gondoskodni arról, hogy véletlenül se tudjak a lélegzetemre figyelni. Aztán szép lassan lenyugodott és sikerült megállítani.
Minél tisztább az ember feje, annál részletesebben és mélyrehatóbban látja a világot, illetve annál nyugodtabb és kedvesebb másokkal.

Iszonyatosan jól éreztem magamat a 10 nap alatt, sikerült kitisztítanom a fejemet és megszabadulni évek során összegyűjtött szemetektől, amikről addig nem is tudta az ember, hogy ott motoszkálnak a tudatalattijában. Sokkal nyugodtabb vagyok azóta és egy csomó rossz szokásommal sikerült felhagynom, amiket addig észre sem vettem. A negyedik naptól eltekintve, egyáltalán nem volt nehéz kibírni a kurzust (csak 1-2 ember hagyta ott a közel százból, de ők is személyes teendők miatt). Úgyhogy, ha valaki közületek igényt érez hasonlóra, azt csak ajánlani tudom. Most megyek és elhajlítok pár kanalat az akaraterőmmel.